Ismerje meg az ázsiai konyha kincseit!
A kínai konyha mellett a japán, az indiai, a vietnami, és a thai konyha is megvetette lábát hazánkban, rengeteg új élményt adva az éhes és kíváncsi nagyérdeműnek. Míg egy-egy keleti fűszerkeverék összetétele és arányai nem csak tájegységként, de családonként is eltérőek lehetnek, addig az ízvilágban, az ételek állagában és elkészítési módjában vannak átfedések, hasonlóságok. A nagy lángon, gyorsan lepirított zöldségek, húsok és halak, a sűrű, tésztás levesek, a krémes, bársonyos raguban megbúvó falatok a hozzá kínált gabonákkal, az erős fűszerezés, mind-mind a keleti konyha kedvelt és sajátos védjegye. És bár rengeteg olyan alapanyaguk van, amelyekkel életre szóló barátságot lehet kötni, most szúrópróbaszerűen három jellegzetes és izgalmas kerül közülük terítékre.
Fafülgomba
Míg a gomba itthon egy téves beidegződésnek köszönhetően főként a vegetáriánusok táplálkozási alapköve, addig a keleti népek konyhájában gyakran előforduló alapanyag. A WHO ajánlása szerint heti rendszerességgel 250 g-ot javasolt fogyasztani. Nem véletlenül intenek óvatosságra: magas kitintartalma miatt nehezen emészthető, azonban a dietetikusok szerint a cukorbetegek, illetve a fogyókúrázók étrendjébe is beilleszthető alacsony kalória- és zsírtartalma miatt. Fogyasztásának szorgalmazása mellett szól még, hogy sokoldalú elkészíthetősége mellett magas rosttartalma miatt hosszú távú teltségérzetet ad.
A fafülgomba a kínai konyha jellegzetes alapanyaga, Ázsiában őshonos, de már itthon is termesztik. Fák törzsén telepszik meg, alakja fülre emlékeztető, nem véletlen hát az elnevezése. Itthon főként szárítva juthatunk hozzá. Füstös ízű, rugalmas, kissé porcos gomba. Nem csak kínai és japán ételeinkbe csempészhetjük bele, hanem egy csirke curryt is feldobhatunk vele. Értékes fehérjéket, ásványi sókat tartalmaz. Jelentős kalcium- és vasforrás. Magas szénhidráttartalmú. A gyógyászatban véralvadásgátló hatása miatt alkalmazzák. Vércukorszint szabályozó hatásának köszönhetően fogyasztása cukorbetegeknek is ajánlott. Itthon leginkább szárított formában juthatunk hozzá. Felhasználása nagyon baráti, 20-30 perces forró vizes áztatás után máris konyhakész állapotában üdvözölhetjük.
Ázsiai citromfű
Óceániából származik, és Ázsia trópusi éghajlatán is elterjedt. A bokros növény körülbelül húsz centiméteres szárát az ázsiai és az indiai konyha nyersen, szárítva vagy porrá törve használja. A citromnádat érdemes felhasználása előtt rövid időre vízbe áztatni, mert így jobban kiadja az aromáját. Hal, marha és szárnyas ételekhez nagyszerűen illik. Hazájában az apróra vágott növényből frissítő italt és teát is készítenek. Ez utóbbit szorongásos betegségek enyhítésére, illetve vérnyomáscsökkentőnek, és hatékony vízhajtónak is használják. Nálunk leginkább thaiföldi citromnád kapható egész évben.
Wakame
Enyhén édeskés ízű ehető tengeri hínár. A makrobiotikus mozgalom révén terjedt el Japánból világszerte. Tudományos kutatások szerint zsírégető fehérjét tartalmaz. Omega-3 zsírsavforrás, magas a kalcium-, a jód- és a niacintartalma. Fontos tápanyagai miatt a nők terhesség és szoptatás alatt eszik, ami jótékony hatásán kívül a babona szerint szerencsét is hoz. A wakamét Japán és Korea után ma már Franciaországban is termesztik a tengerben. A gasztronómiában levesek (főleg miso leves), saláták (különösen tofusaláta), köretek készítéséhez használják.
Ha mindezek után megjött a kedve egy kis főzőcskéhez, próbálja ki receptünket!
Babiczky-Pfliegel Dóra
