Honnan ered a cézársaláta? | Miele Főzőiskola

Honnan ered a cézársaláta?
2014. 08. 28. Nyomtatás
Népszerű és finom, könnyű elkészíteni, lehet előétel vagy főételként egy könnyű vacsora. De vajon honnan ered a neve? Kattints, ha még nem tudod.

A saláta eredete Cesare Cardini (1896-1956) nevéhez fûzõdik, akinek a 20-as években a mexikói Tijuanaban (a kaliforniai határhoz közel) szállodája és étterme volt. Cardini, olasz bevándorlók fiaként elsõsorban itáliai konyhát vitt. Történt aztán egy szép napon, pontosabban 1924. július 4-én, hogy ünnepnap lévén (Amerika a függetlenségét ünnepelte) nagyobb társaság lépett az étterembe. A személyzet enyhe pánikba esett, hisz ekkora tömeg ellátására a konyha nemigen volt felkészülve.

No de Cardini úr feltalálta magát. A vendégek elõtt, az olasz konyha alapvetõ hozzávalóiból keverte össze salátáját: római salátát tépkedett, majd fokhagymás ízesítésû olívaolajjal, frissen facsart citromlével, piciny Worcestershire-mártással, frissen reszelt parmezánnal, nyers tojással és pirított kenyérdarabkákkal vegyítette, majd sózta és fekete borsot tekert rá. A salátának olyan sikere lett, hogy minden asztalnál rendeltek belõle. Igy szól az eredeti recept. Azóta sokan jó néhány tudatos és véletlen változtatást végeztek az eredeti receptúrán, jóllehet, a saláta kényszerbõl, hirtelen ötlet alapján készült, és élete során maga Cardini úr is változtatott rajta egy keveset. Eredetileg Cardini úr a vendégek elõtt készítette a salátát, egyenként adagolva a hozzávalókat. Ez bevett szokás, ma is a látványkonyha egyik részét képezi. A vendégek kézzel ették a salátát, mivel a salátaleveleket egészben hagyta - feltehetõen az idõhiány játszott itt szerepet. Ma azonban harapásnyi falatokra tépkedik az elõzõleg behûtött salátát és kés nélkül, villával illik enni.

A legnagyobb vita a nyers tojás körül forog. Ezért elfogadott, hogy a tojást 60 fokos vízben legfeljebb 1 percre felforrósítsuk, ezzel is csökkentve az esetleges veszélyeket. Ennyi idõ alatt a tojás még krémes marad. Van, aki csak tojássárgáját használ, bár az én ízlésem szerint ez túl tömény. Sokan a croutonokat fokhagymás olajban megforgatva a sütõben készítik, ahogy maga Cardini is - neki készen állt már a konyhában ez a nagyobb mennyiség. Tegyünk annyi engedményt, hogy nem várunk 5 napot, míg az olaj maradéktalanul átveszi a fokhagyma zamatát (bár az sosem árt, ha van otthon fokhagymás olívaolaj) és 2 órát sem várunk arra, míg a croutonok a sütõben megpirulnak. Tehetünk tehát annyi engedményt, hogy kevés olajon 1-2 gerezd átpréselt fokhagymával egy serpenyõben megpirítjuk a kenyérdarabkákat. Késõbb került bele ízfokozóként a mustár is, de csak mustárpor formájában. (Az amerikai konyha elõszeretettel használja a mustárport.) A szardella (késõbb egyszerûbben csak szardellapaszta formájában) egyáltalán nem szerepelt a receptúrában, ezt lelkes utánzók csempészték be, bár a Cardini által használt Worcestershire-mártás tartalmaz némi szardellát - innen jöhetett a megközelítés. Hogy a Cézár saláta önálló fogásként is szerepeljen, az idõk során sokan különbözõ sült húsokkal, rákokkal, de leggyakrabban sült és keresztben keskeny csíkokra vágott csirkemellel egészítették ki. Azt azonban fontos leszögezni, hogy ezek sosem voltak egy autentikus Cézár saláta részei, olyannyira nem, hogy minden valamire való étlapon a grillezett húsokat a saláta bõvítményeként lehet megrendelni. A saláta önmagában is igen laktató - hisz a tojás, a bõséges olaj, sajt és persze az olajban megpirított kenyérszeletkék tisztességes zsírbevitelrõl gondoskodnak.

Vagyis a Cézár saláta nem éppen diétás fogás. Viszont autentikusan elkészítve fantasztikus, harmonikus, de egyben intenzív ízélményt is ad!

Receptek

Rendezvény - Hogyan készítsünk kiváló kelt tésztát?

Tovább

Vásároljon sütőedényt és kapjon ajándékba egy fedőt!

Tovább